Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A smink története

2011.08.21


Idõszámításunk elõtt,  Menes fáraó sírjában a sok ékszer mellett szempillafestékre, rúzsra, fésûkre, egyéb szépítõszerekre- és eszközökre leltek a régészek. A fáraó nemcsak arcát, de körmét, haját is festette, és a testápolást sem hanyagolta el. Az elõkelõ, gazdag hölgyek szintén ilyen kozmetikumokat használtak.



Magas színvonalú testápolásról árulkodnak a Mezopotámiában, Perzsiában, és az Arab-öbölben talált leletek. Babilonban a nõk a mellüket is ,,sminkelték". A görögök legendás testkultúrája jóval késõbb alakult ki, de õrizte az egyiptomi hatást.

A koszmetikosz görög szó, jelentése szépíteni, ékesíteni. A görögök olajainak és kenõcseinek alapanyaga rózsa, pézsma, citrom, bazsalikom, és citrusolaj volt. A nõk rúzzsal kenegették ajkukat. A legnagyobb fejlõdést azonban a római császárság korában érték el a kozmetikumok, viszont annak jelentõsége, hogy az emberek miért viselnek sminket, óriásit változott az idõk folyamán.

A görög-római kultúrákban a nõk fehér krétaporral festették be az arcukat, hogy felkeltsék a férfiak figyelmét. Az egyiptomi hölgyek alapozót használtak, hogy világosabbá varázsolják arcuk bõrét, a perzsák pedig azt hitték, hogy a henna színe a hajukon, és az arcukon segít megidézni a föld lelkét.



Az európai középkori hagyomány követte a görög-római divatot, a sápadtságot. A gazdagok, akik nem dolgoztak kint a földeken, a szabad levegõn, a sápadtságukkal a jólétüket, és magasabb társadalmi pozíciójukat jelezték. A VI. század divathölgyei a vérüket folyatták, hogy megfelelõképpen sápadtak legyenek. A spanyol prostituáltak viszont erõs rózsaszín festékeket használtak megkülönböztetésül a magas rangú hölgyektõl.

Az olasz reneszánsz idején grafit alapú festéket használtak. A gazdag családok nõtagjai számára készített korabeli púder az Aqua Toffana elnevezést kapta. A tégelyen az szerepelt, hogy látogassák meg a púder készítõjét, hogy megfelelõ instrukciókat adhasson a termék alkalmazásra. Amikor meglátogatták a rejtélyes hölgyet, az a következõ tanáccsal látta el õket: ne nyeljenek le semmit a púderbõl, csak kenjék föl az arcukra, amikor férjük a közelben van. Az eredmény: hatszáz halott férj. Toffana Signorinát nem sokkal késõbb kivégezték.

Az Erzsébet-kori Angliában, a kozmetikumokat egészségre veszélyes fenyegetésként látták, mert azt gondolták, hogy eltömíti a bõrt, és az energia nem áramlik szabadon miatta.

II. Károly uralkodása alatt, mikor Európa még a járványok okozta pusztításokból próbált kilábalni, sokan házukban maradtak, és vastag arcfestéssel próbáltak egy kis színt varázsolni az arcukra.



Franciaországban, a XVIII. században vörös rúzst használtak, amely a személy egészséges állapotát kívánta jelezni. A többi országban vonakodtak bármilyen festéket használni, s azt gondolták, hogy a festett arcú franciák külseje nagyon taszító lehet, ha annyira el kell takarniuk az arcukat.

A Viktoriánus korban egyenesen megvetették az arcfestést, úgy gondolták, hogy csak a prostituáltak festik magukat.

A XIX. században azonban a sminkelés visszanyerte eredeti helyét, némi rózsaszín, és finoman alkalmazott színezés megengedett volt, noha a teljes arc festése továbbra is bûnös dolognak számított.



A Viktoriánus arc volt divatban egészen addig, amíg 1920-ban a kozmetikumok tömeggyártása el nem kezdõdött. Az amerikai nõk szavazati jogot nyertek, és az újonnan felszabadított nõk ezáltal is jelezték a jogaikat, tehát a vörös rúzs egyszerûen szociális kényszer lett.

Az 1930-as évektõl egészen 1950-ig a filmsztárok határozták meg az arcfestés divatját.

http://lediamanteternel.hautetfort.com/images/medium_make_up.jpg


A hatvanas évek újabb változásokat hoztak, a kifehérített ajkaktól és egyiptomi stílusú szemfestéstõl egészen fantáziadús arcfestésig. A vastagon alkalmazott szemtus a hetvenes és a nyolcvanas évek folyamán divat volt, de immár több színben is trendnek számít.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.